A korán beköszöntött enyhülés kifacsarta a havat és csendesen permetez az eső. Mégis kedvünk támad sétálni a Zala-parti kisváros, Zalaszentgrót történelmi magjában, amely csaknem teljesen megújult és kezd hasonlítani az osztrák, német utazásokon megcsodált hangulatos városkákhoz. No, persze egy kis túlzással. Mert ott nem szokták tönkretenni a helyreállított értékeket, mint ahogyan nálunk gyakorta előfordul.
Valójában szomorú itt Szentgróton is, hogy a sok pénzből rekonstruált kőhíd kockáit „erős” emberek legörgették, elcsúfították. Újra pénzt kellene ráfordítani. Sort is kerítenek majd rá, mert az értékes műemléket a város vérkeringésébe kapcsolják azzal, hogy a melegvizes fürdőhöz rajta keresztül megy a kerékpár- illetve gyalogút.
Csendes az öreg fák őrizte tér, avarja finom párát lehel. A Malomárok hídja a gyermekintézményként működő Batthyány-kastély díszes kovácsoltvas kapujához vezet. Itt minden műemlék és a régmúlt meséit rejtegeti. A kastély falába épült a római kori őrtorony egy darabkája, s az egykori vár helyén emelt kastély belsejében maradt valamennyi régi berendezés. Valaha Deák Ferenc gyakorta járt a Batthyány családnál, s él még egy 300 éves platánfa, ami alatt minden bizonnyal sétálgathatott. A „Haza bölcse” első országgyűlési követe volt a településnek, így munkálkodásának számos emléke maradt. Az első olvasókört alapította, ami azután a könyvtár alapjául szolgált, s nevéhez fűződik a gazdasági életet fellendítő kaszinó, aztán a védegylet létrehozása is.
Szalay Csaba kistérségi menedzser lelkesen dolgozik azért, hogy Zalaszentgrót és térsége idegenforgalma fellendüljön. Programokat szervez, s egy-egy csoportot maga kísér el a kastélyba, nyittatja ki a helytörténeti múzeumot. Mert egyelőre még az úgynevezett Kiskastélyban – egykor a Batthyány-kastély személyzete lakott benne – a múzeum és az önkéntes tűzoltók történetét bemutató szoba nincs mindig nyitva. Pontosabban csak csütörtökön délután a polgári szolgálatos segédletével. A történelmi levegőjű műemlék épületek a szűkös anyagiak miatt csak nagyon hosszú időn keresztül tudtak megújulni. A Kiskastély került a sor végére, így jól emlékezhetünk még rossz állapotára. A könnyező fagomba megtámadta az összes faszerkezetet, ajtót, ablakot, s mind ki kellett cserélni. Ma fehér falaival, barna zsalugáteros ablakaival dísze a térnek, benne a Kisherceg kávéházzal, amely finom eleganciájával csalogatja a nézelődőt a vastag, boltíves falak közé. A kávéház gazdája Herczeg Judit több, mint vendéglátós. Gondnoka a múzeumnak, így azután hamar előkerül a kulcs és végignézhetjük a tárlatot. A régészeti leletek a városka gazdag múltjáról árulkodnak, dokumentumok, tárgyak, eszközök magyarázzák a gyökereket az utódoknak, akik erőt meríthetnek belőlük. Kár, hogy nincs rendszeres nyitva tartás, mert a több, mint százéves önkéntes tűzoltók történelmét is érdemes megcsodálni az épület első traktusában.
A kávéház befelé nyúló része is szót érdemel, ez ugyanis a törzsasztalok találkozóhelye, itt jönnek össze a művészetbarátok, kiállítások színhelye is egyben. A teret több szobor, közte a libás szökőkút, a hősök emlékműve, az áthelyezett szentháromság díszíti, s uralja a templom. A túloldalon a kastély lóistállójából kialakított többfunkciós piaccsarnokot érdemes megtekinteni, északi felén régi hangulatú üzletek, odébb az inkubátorház. A Sutyiudvar és a tér a hetipiacon tele van néppel. A templom felöli sarkon a mutatósan megépült Fiáker-tömb zárja le a miliőt. Szalay Csaba elmondja: Itt még sok a tennivaló, el kellene tüntetni a kátyúkat és díszburkolattal ellátni a piacteret, a Sutyi-udvaron pedig éppen egy szép szabadtéri színpad elférne.
Megnézzük a 90-es évek második felében felújított Kossuth-tömböt és a környéket. Vannak magánházak, amelyek szépen megújultak az önkormányzat rekonstrukciós igyekezetén felbuzdulva, s mutatós panzió, négycsillagos szolgáltatást nyújtó szálloda is felfedezhető. Jó végigsétálni odébb is, a városközpontban, amely a Makovecz-iroda tervezőinek kézjegyét viseli. S ha a stílustalan, ide nem illő művelődési központot is sikerül az erőfeszítések során átépíteni, a Zala-parti kisváros egészen megszépül.
Lakóinak száma: 8000 fő
Rövid története:Nevét Szent Gellértről (Geroldus) kapta. A Zala folyó mindkét partján fekszik, Magyarország 100. városa. A Zala folyó szigetén a középkorban négy oldalról zárt kővárat emeltek, ezt a török időkben tovább erősítették. A törökök többször megtámadták, de elfoglalni nem tudták.
Műemlékek, látnivalók:
Batthyány kastély. A vár helyén építették fel a Batthyány család számára a későbarokk-copf kastélyt, 1787-ben. Az U alakú, emeletes épület 1950 óta gyógypedagógiai nevelőintézet. Kovácsoltvas kapuja külön figyelmet érdemel. 4,3 hektáros parkja védett, különös értékei a hatalmas platánok.
Római katolikus templom. 1753 és 1758 között barokk stílusban épült műemlék, egyhajós, díszes templom, szentélyének jobb oldalán kápolna Szent Ince ereklyéi és 1490 tájáról származó Madonna szobor. Hajójában szép Pieta festmény.
Hatamov-hídHosszab előkészület után épült meg 1846-ban a Zala folyó felett a 45 méter hosszú, 6,7 méter széles kőpillélekre téglaboltozással épített négynyillású híd. 1945 tavaszán a németek által aláaknázott hidat Havdam Hatamov orosz katona élete feláldozásával mentette meg. 1975-ben új híd épült mellette, azóta használaton kívül van.
AJÁNLOM AZ OLDALT
